Valószínüleg azért nem tudok még dolgokat, mert nem oly régóta blogolok.
Egy másik közös blogban láttam és olvastam valamit. Egy-két mondatban leírom és arra kérlek titeket válaszoljátok meg nekem, hogy teljesen tiszta legyen előttem, nehogy valami hibát ejtsek...
Lehet, hogy már ejtettem is...
Szóval egy csodás kép egy csodás munkáról, majd a további képeken a leírás a minta és az össze-
állítás képei.
Hozzászólásban pedig egy jóhiszemű megjegyzés, hogy a kép maradhat a munkáról, de a leírást
vegye le a kommentelő a blogról, mert az így ilyen formában nem jogtiszta.
Ha nem értitek mit zagyválok akkor írom a példát. Úgy volt minden mint itt.
Most már mindenki érti a problémámat, már csak én szeretnék választ kapni kérdésemre.
KÖSZÖNÖM.
29 megjegyzés:
Natti, ez a szellemi termékek netes megjelenése esetében egy kényes kérdés. Az szerintem nagyon lenyúlás-ízű, ha valaki kitépi egy újságból a leírást, mintát, bescanneli és feltölti a netre. De ha mondjuk erre engedélyt kér az adott újságtól és az netán beleegyezik, akkor tiszta ügy. Netes vonatkozásban a creative commons irányelvei szólnak erről, magyarul is olvashatóak: http://creativecommons.hu/
Ez egyébként egy elég kényes kérdés, de nagyon fontos, azt gondolom.
Szerintem fel kell tüntetni, a tervező nevét, az újságot a számot amiből kinézted.Ennyi.
Hát, nem egészen. Engedélyt kell kérni.
Mert nem kinézte, hanem kifotózta, bescannelte és közzétette.
Érdekes és kényes kérdés... Személy szerint Kri és Zsófi véleményét osztom, mert ha megjelölöm a forrást és nem sajátomként tüntetem fel, akkor az nem lopás egyáltalán, szerintem...
Natti te ott pedig maximum annyi hibát ejtettél, hogy nincs megjelölve a forrás, hogy honnan van. Erre viszont mentség, hogy annyi minta van a neten, hogy az ember lányának egy idő után szinte fogalma sincs, hogy mit hol, melyik albumban talált... Az a minta ott, amit mutattál, viszont szintén nem az album tulajdonosának a szüleménye, hanem ő is egy újságból rakta fel...
Igen, épp ezt akartam még írni :)
Óriási tévedésben van mindenki, aki azt gondolja, hogy a forrás megjelölése elégséges, és akkor bármilyen mintát bárhova feltehet. Ezekkel a kötésmintákkal valaki megdolgozott, és az aki publikálta, fizetett a leírásért, a nyomtatásért, stb, és az újság, amiből kimásolásra került, pénzbe került a standokon.
Az Amelie legfrissebb számából ha bescannelsz egy mintát, azt felrakod a netre, akkor ezzel kárt okozol a kiadónak, mert sokkal kevesebben fogják megvenni a lapot. Egy sima forrásmegjelölés nem fogja őket kárpótolni a kiesett bevételért. Ez szerintem mindenki számára érthető. Ugyanez igaz egy külföldi lap régebbi kiadására is.
Egy kiadvány 28 év elteltével válhat bárki által felhasználható közkincsé (public domain) amennyiben a szerző erről másképp nem rendelkezik. Addig a szerzőt minden jog megillet, a munkája csak magán célra használható fel. A nyivános blog, bármilyen baráti is a társaság, nem magán célú felhasználás, aki ide vagy bárhova máshova az interneten szerzői jogok által védett tartalmat feltölt, az bizony jogsértő magatartást követ el, még ha tudta nélkül is teszi. Ezért érdemes odafigyelni, és kétszer meggondolni, hogy mit töltögetünk fel.
Nagyon köszönöm Nektek, megértettem mindent.
Próbálok akkor így eljárni.
Javítsam a hibámat? Vagy vegyem le a képeket?
Az megoldás lenne, hogy kép marad minta levesz és ha valaki kéri priviben megírom hol lehet megtalálni?
Szerintem, igen, a kép önmagában, leírás nélkül maradhat. Ha az álatalad megadott beszerzési hely nem egy illegális tartalomfeltöltő "munkája", hanem jogtiszta forrás, akkor azt a képpel együtt megadhatod, sőt, illik is feltüntetni. Illegálisan feltöltött tartalomra hivatkozni viszont ugyanúgy jogsértő, mint a feltöltés maga. Sajnos/sokak örömére, felfogás kérdése, sok ilyen illegális tartalom van fent az interneten, amelyek közt tényleg nehéz eligazodni. Ha az adott újság nevét és számát adod meg forrásként, bárhogy is jutottál a mintához, az teljesen korrekt, ha viszont ez számodra nem kideríthető, akkor inkább ne tedd, még priviben sem.
Kedves Zsófi, Olyan aranyos, hogy jogi ismeretek teljes hiányában kiragadod egy törvénynek egy szakaszát, és azt a saját érdekeidnek megfelelően értelmezni próbálod. Érvelésed azonban több helyen sántít.
Az általad idézettek a Szerzői jogi törvény (1999. évi LXXVI. törvény) IV. fejezetéből valók, mely a szerzői jog egyes korlátait taglalja. A szabad felhasználás körében a felhasználás valóban díjtalan, DE 1. pontosan el kellene az egész törvényt olvasnod, hogy mik a szabad felhasználás esetei, hogy ezeket nagy biztonsággal be tudd azonosítani 2. a szabad felhasználás csak akkor megengedett, ha az nem károsítja a szerző jogos érdekeit.
Ha egy fizetős kötésmintát, egy nem ingyenes kiadványban szereplő bármilyen leírást egy nyilvános blogon közzéteszel, az igenis sérti a szerző jogos érdekeit, mert bevételtől esik el. Ezt lehetetlen másképp értelmezni. Egy ingyenes mintát is csak magán célra lehet felhasználni, amennyiben a szerző arról másképp nem rendelkezik. Az interneten való bármilyen közzététel nem tartozik a magán célú feljasználás kategóriájába. Naiv elképzelés, hogy itt csak ártatlan emberek tapasztalatszerzése folyik. Sokan az interneten található minták alapján eladásra készítenek holmikat, tehát jövedelemszerzés céljára használják fel ezeket. Mivel senki nem tudja kontrollálni, hogy az általa közzétett mintákat ki milyen célra használja fel, innentől kezdve már elég egyértelműen látszik, hogy akár egy ilyen jellegű blogon való közzététel is kívül esik a magán célú felhasználás körén, akármilyen jó szándékkal lett feltéve az a bizonyos leírás.
Visszatérve a szabad felhasználás eseteire. Egy műből idézni, forrás és szerző megnevezésével természetesen szabad, de nyilvánvaló, hogy egy teljes kötésminta leközlése már nem idézetnek számít. Abba a tévhitbe se ringassa senki magát, hogy egy közösségi blog iskolai oktatási célú vagy tudományos ismeretterjesztő célú kategóriába sorolható, ami teljes művek átvételét indokolttá tenné. Továbbá magáncélra is csak akkor készíthet bárki egy műről másolatot, ha az jövedelemszerzés célját közvetlenül sem szolgálja. Egy blog esetében pedig még egy különösen fontos rendelkezés, hogy nem minősül szabad felhasználásnak - függetlenül attól, hogy magáncélra történik-e - ha a műről számítógéppel, illetve elektronikus adathordozóra készítenek másolatot.
A törvénynek bárki maga is utánaolvashat, és annak ismeretében,a a lelkiismeretére hallgatva cselekedjen.
No nem azért érdeklődtem, hogy valakik összevitatkozzanak, annyit nem ér az egész.
Akkor már csak egy kérdésem van:
Egy csomó picassa albumban egy csomó újság (lapról lapra) egy csomó minta és még sorolhatnám mi van feltöltve.
Szerintetek mindenki megkérdezi az újságot, hogy saját albumába feltöltheti-e?
Ilyennel van tele 1000 meg 1000 picassás album.
Végigolvastam a sok-sok mindent, amit írtatok, és köszönöm, hogy ennyien írtatok. Szerintem is fontos kérdés, és jó, Natti, hogy felvetetted. Teljesen hétköznapi és hozzá nem értő emberként atöbbség véleményét osztom, és azt tartanám igazságosnak. De az az érzésem (azért írom így, mert nem ismerlek), hogy palorsi írta meg róla a teljes igazságot, ami a törvény szerinti igazság. Sajnos. Nagyon sokban szívem szerint mást tartok megfelelőnek, csak ez kevés embert érdekel, és még kevesebbet, ha hivatalos úton nézzük.
Natti, nekem az az érzésem, hogy más országokban máshogy kezelhetik ezt a kimásolás, közzététel, felhasználás dolgot, azért is lehetnek talán képek albumokban. Valahogy úgy képzelem el, mint a kábítószer vagy a génmanipulált növények engedélyezését. (Bocsánat, ha nagyon rossz úton járok e téren.) Szóval szerintem van, ahol ez nem számít így rossznak, vagy bíznak benne, hogy nem lesz bajuk belőle.
Valahol igazságosnak, valahol az egymás segítés megakadályozásának látom ezt is.
Mindemellett kérem, hogy akkor vigyázzunk ere adologra itt is.
ui:Már csak azt nem értem, hogy ha leírom azt, ami egy újságban vagy, és csak egy kicsit változtatok rajta, akkor az már miért nem számít megkárosításnak... . Sőt, el is adhatom, és a sajátomnak mondhatom, mert már nem teljesen ugyanaz. Talán értitek. Mert ezt látom nap mint nap. És az miért nem érdekel senkit, és nem is büntetik, ha a mi dolgainkat másolják, sőt sokszor árulják is, forrás feltüntetés nélkül, és pl. egy újság egy oldalának bemásolását pedig igen. Bocsánat, csak ez teljesen magánvélemény, csaknagyon kikívánkozott.
Igen, Jandó, szerintem ott a baj, amiről a végén írsz. Egyszerűen nem tudunk etikusan bánni azzal a sok kinccsel, amit a neten találunk. Úgyhogy a kötős blogon én pont emiatt ragaszkodom a jogtisztasághoz: fontos, hogy figyeljünk erre, fontos, hogy e téren is neveljük magunkat, egymást.
Úgy örülök, hogy palorsi ilyen jól összeszedte a jogi hátteret, ezúton is köszönet éret:-)
Palorsi!
Már elég sok mindent megértettem abból amit írtál és köszönöm Neked.
A következő kérdésemre még válaszolj legyél szíves.
Készítek valamit, bemutatom. Valakinek megtetszik kéri a mintát.
(általában tudom hol találom meg a mintáimat)
A minta egy külföldi blogger oldaláról való (látni, hogy újságból van scannelve)nem etikus még privát üzenetben sem elküldeni?
Akkor hogy segítsek olyan blogtársamnak aki szeretné elkészíteni?
Ezeket csak merő jóindulatból kérdezgetem, nem kekeckedésnek szánom.
Szeretek tisztában lenni mindennel, mert ha a munkámban jogszabályok szerint kell dolgoznom Btk.,Be. akkor civilben is szeretek így tevékenykedni.
Ejha! :o)
Szerintem ebben az esetben a megkárosítás igen erős kifejezés.
Lehet, hogy nem törvényes az én hozzáállásom - bár nem is szoktam mintát szkennelni, se más által beolvastatott mintákat közölni vagy más mintájából készített munkámat árulni - de szerintem az interneten talált szkennelt dolgok továbbközlése nem ugyanaz, mint teljes újságok beszkennelése, pláne egy ilyen horgolást népszerűsítő blog esetében.
Aki jó szándékkal továbbközli egy újság egyetlen oldalát, hogy tessék itt találtam, ebből dolgoztam (forrás megjelöléssel) az reklámot is jelent a lapnak és személy szerint én szeretem megvenni az újságot emiatt. Ha pedig nem ő szkennelte be, azt lehet rosszindulatúnak meg mindenfélének nevezni, csak nem kedves dolog.
Felhívom a figyelmet a másik irányú vitára is, amikor magukat újságírónak nevező egyének lopnak internetes blogból teljes bekezdéseket és mindenki azt mondja, hogy ja - minek írta ki a blogjába, ha nem akarta, hogy más használja. De persze ez már messzire vezetne.
Másrészt ha tudományos igényű kutatómunkákat lehet a forrás megnevezésével idézni, ábráit, sőt akár teljes bekezdéseit egy diplomamunkába átemelni, akkor miért ne jelölhetnénk meg hivatkozásként egy más által beszkennelt oldalt? Szerintem éppen, hogy álszentség lenne, ha saját munkaként közölnénk forrás nélkül. És személy szerint jobban szeretem az olyan bejegyzéseket itt a blogban, ami arról szól, hogy "megcsináltam ezt" meg "így készült", mint azokat, hogy "de ügyi vagyok, látjátok?". Mert senkit meg nem bántva, persze, hogy ügyes mindenki, aki horgol, de abból senki más nem tanul, ha nem írjuk le legalább a tanulságot, hogy mit csinálnánk másképpen.
Az újságot ért megkárosítás szerintem ebben az esetben irreleváns, hiszen kevesen járatjuk ezt a japán újságot. Másként fogalmazva, nem hinném, hogy megvan valakinek ez a szám. :o)
Magam a My crochetről szoktam letölteni ilyen szkennelt oldalakat és hálás vagyok annak, aki felteszi. Indokolatlannak tartom egymás piszkálását a horgolásminták kapcsán. Ha mindenkinek saját mintából kéne dolgoznia vagy nem írhatná le, hogy mi alapján és mit készített el, akkor elég kevés bejegyzés lenne itt is. Egy horgolásminta nem mindig a szerző saját munkája, sőt! Gyakran ők is régebbi - ezek szerint már jogvédetlen - számokból "lopnak". Sőt ami megjelenik a Filéhorgolásban gyakran megjelenik a Horgolási ötletekben is, sőt van olyan német Filéhorgolás számom, ami magyarul is meg van változatlan kinézettel. :o)
Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy gyerünk, mindenki szkenneljen, inkább azt, hogy nem szükséges ölre mennünk a nézetkülönbségeink miatt. :o) Az etikus viselkedés természetesen elvárható, de túlzásokba esni nem kell.
Persze tudom, hogy a Filéhorgolásnál ugyanaz a kiadó, de mielőtt belémkötnétek: Szerintetek két példányban megvenném ugyanazt a horgolási mintát, amit ráadásul el sem akarok készíteni, mert mondjuk nem tetszik?
Nem hinném, hogy nem jogos igényem, hogy a megvásárolt magyar nyelvű horgolási újságokban ne legyen átfedés.
Kedves Natti,
Emailben sem jogszerű nem jogtiszta minták terjesztése, de hogy etikus-e, ezt mindenki döntse el maga. Magánszemélyként azt mondom, hogy kedves ismerősnek én is elküldeném. A nyilvános blogban való közzétételt azonban kerülném, és csak erre tudok buzdítani mást is.
Kedves Zsófi,
1. Nem gyanúsítottalak meg jogsértéssel, mindössze az érvelésed helytelenségére hívtam fel a figyelmed.
2. Ami a public domaint illeti, a közkincs fogalmának többféle értelmezése van érvényben. A szerzői jogokról való közvetlen lemondás valóban nem lehetséges a magyar jogszabályok szerint, a közkincsnek nyilvánítás azonban nagyon is létezik, és ez hallgatólagos felhasználást tesz lehetővé, a szerzői jogok korlátozása nélkül.
Megint elkövetted azt a hibát, hogy kiragadtál egyetlen pontot egy hosszan levezetett gondolatmenetből, azt az egyet, amibe úgy érezted, hogy bele tudsz kötni, de még csak utána sem néztél igazán a témának. Lehet a wikipediából jogászkodni, csak nem érdemes.
A Zsófi név sem tudom, hogy kit takar, de nem is jutott eszembe nyomozást indítani utánad. Nem értem, hogy miért a személyem érdekel annyira a mondanivalóm helyett. A fenti gondolatmenetből egyetlen mondatot sem tudtál megcáfolni, akkor most elkezdesz személyeskedni? Nem túl elegáns megoldás!
Előbb tegyél bele valami szellemi terméket, egy értékes hozzászólást ebbe a párbeszédbe, és utána érdeklődj a személyem felől. Részemről lehetnél takarítónő is, ha értelmes megjegyzéseid lennének, tiszteletben tartanám. Amíg viszont nincs egy épkézláb érvelésed, ami megállná a helyét, akkor nem különösebben izgat, hogy ki vagy vagy éppen hány diplomád van.
Kedves Zsófi és palorsi vagy palorsi és Zsófi! Csak hogy már a megszólításból is érezzétek, hogy nekem egyformán kedvesek vagytok, és a blogban egyformán fontos a véleményetek, és nagyon köszönöm a sok időt, és odafigyelést, amit ennek a kérdésnek a megválaszolására fordítottatok. :) Igazán hasznos volt olvasni, amiket írtatok a témával kapcsolatban, de kérlek titeket, hogy ez a "beszélgetés" maradjon is a témánál. Bánt, hogy a véleménykülönbség, félreértés személyes síkra terelődött, és ez senkinek sem használ. A blognak sem.
A tanulságot levonva, és megköszönve a figyelmeztetést mindenkinek, ezentúl jobban odafigyelünk, hogy a blogon csak jogtiszta dolgok legyenek olvashatóak.
Köszönet mindenkinek, aki véleményével és tudásával segített jobban megérteni és jobban látni ezt a kényes, és nehéz kérdést.
IGAZAD VAN JANDÓ!!!!
Nektek meg köszi szépen mindent...
Végezzünk ezzel a témával.
Sajnálom, nem akartam eddig menni.
Én úgy gondolom, hogy a törvény idézése nem személyeskedés. Nem kívántam semmiféle jogi vitába belefolyni. (Továbbra sem fogok.)
Azt még jobban sajnálom, hogy bárki úgy mond véleményt a munkáimról (ti. mit írok és hogyan), hogy a blogomba bele sem néz... Főleg akkor, mikor nap mint nap azt olvasom a különféle blogokon, hogy itt ez lopott tőlem, ott amaz attól. Ezért nagyon-nagyon sértőnek és aljasnak tartom ezeket a megjegyzéseket. :-((((
Mindenesetre az én profilom nyilvános, és aki szeretné a blogomat megnézni, szeretettel várom. :-)
Köszi Zsófi.
Megjegyzés küldése