2010. január 24., vasárnap

Bemutatkozom






Három éve a betegségem kapcsán jöttem rá, hogy tudok horgolni. (A történetet leírtam a blogomban, (horgolok) most nem ismételném.) Táskákkal kezdtem, majd a neten való böngészés közben felfedeztem magamnak az amigurumit, amit sokan már művészetté fejlesztettek. Ebben még nem tudok olyan gyönyörű dolgokat készíteni, mint azok, akiket felvettem a kedvenceim közé, de mentségemre szóljon, hogy szinte mindent minta nélkül kísérletezek ki. Ha megpróbálok valami mintát követni, biztos, hogy elszúrom valahol. :o) Így aztán nem tudom, hova soroljam be magam, nekem a haladó megfelelt. Mondjuk középhaladó?
Akkor mutatok valamit a mai termésből. A kék olyan kicsi, hogy már nem is találom. :o( Pedig már lenne gazdája.
A blog létrehozása pedig nagyon jó ötlet. Köszi: :o)))

7 megjegyzés:

Annás írta...

Hűűű, ez elképesztő!!! Nagyon édesek :)))

Zsenilia írta...

Nagyon arik. Én is szeretnék. Sajnos nagyon hadilábon állok a horgolással. Próbálkozok csak, de sokszor nem is tudom, hogy hova kellenne böknöm. :D A lukba kell bökni v. a szemekbe? Hol így hallottam vkitől, hol úgy. Hogy is van ez?

K.L.Julcsi írta...

Keresd elő a nyagyítót,hátha úgy könnyebben megy :o)
Nagyon aranyosak!

Altair írta...

De jó! Milyen vastag fonalból és hányas tűből készülnek ilyen ari elefántok?

Eta írta...

Altair:
Jó kérdés, a fehér talán valami Piroska és 1-es tű, a másik kettő hímzőcérna, de nagyon vékony,a tű pedig 0,5-ös. De ennyire vékony cérnával nem lehet jól kidolgoznia végtagokat.
Zsenilia:
Más a mintája, ha a lyukba böksz és más, ha a szemre öltesz. az előző sűrűbb, szövészerű, a másik egyenes oszlopokat ad. Én úgy szoktam, ahogy könnyebb,:o) a lényeg, hogy következetes maradj.

Rózsaszín pöttyök írta...

Hát ezek tündériek!
Jó szemed van! ;-)

Eta írta...

Rózsaszín P.:
ÁÁÁÁ, van egy nyakba akasztható nagyítóm. :o) De nem kényelmes vele dolgozni, és nehéz is, szóval nem életcélom fél centis izéket készíteni. Egyszer azért ki kellett próbálnom.